A Bonctani Intézetben a fehér lepedőkkel letakart asztalokon tíz-egynéhány holttest feküdt. A főhadnagy utasítására a boncmester három férfitetem arcát felfedte.
– Ráismer valamelyikre?
Jan Warciakot, s ezen nincs mit csodálkozni, szinte sokkolta a hely és a körülmény. Ennek ellenére habozás nélkül mutatott az egyik tetemre.
– Ő az. Kazimierz Strzelczyk.
– Biztos ebben?
– Még kérdezi! Hat esztendeig dolgoztam vele. Nap nap után. De hát ez rettenetes. Mi történt vele? Megölték?
– Nem – a főhadnagy nem látta okát, hogy titkot csináljon a dologból. – Két horgász talált rá a Bielany Parkerdőben, a Visztula partján. Lezuhant a partról. Valószínűleg leszakadt alatta a földréteg. Kőre esett, és gerinctörést szenvedett. Azonnal meghalt.